Maori áldás

Még egy felejthetetlen dologról nem számoltam be, ez közvetlen a déli szigetre érkezésünkkor történt: egy édes 70 éves párnál volt szerencsénk lakni 2 napig, az egyikük fehér,a másik maori. Az egyik rendmániás, a másik rendetlen, szóval tűz és víz! (még asztrológiailag is) 20 éve élnek együtt, nagyon édesen civódtak! Ja, és mindketten nők, ez még egy fontos infó :)
A maori nő rengeteget mesélt, szinte ittam a szavait! És megmutatta a maori "jógát" is!
Az utolsó este beszélgettünk kettesben Karenával, és megkérdezte, hogy mi van a nagymamámmal...meséltem róla és Erdélyről, azt javasolta, menjek oda, mert ott fogom megtalálni azt, amit keresek...
Aztán egy olyan áldás-féleséget adott, amit egyébként csak családtagoknak szokott: megfogta a kezemet (az enyém volt felül) és egyből éreztem ahogy a forró energia áramlik a kezemtől a szívemig, majd szétárad a testembe, fantasztikus volt! Békesség, nyugalom és szeretet járt át... Gentle peace (maori nevét elfelejtettem sajnos, de magyarul: megnyugtató békesség) az, amit ő gyakorol, s tanította is korábban. Szívügye az, hogy a maori fiatalokat arra buzdítsa, hogy tanuljanak tovább, szerezzenek képesítést, hogy jobban boldoguljanak. (ilyen témákban még előadásokat is tartott)
Nagy áldás volt, hogy megismertettük őket is utunk során!