Maori áldás

Még egy felejthetetlen dologról nem számoltam be, ez közvetlen a déli szigetre érkezésünkkor történt: egy édes 70 éves párnál volt szerencsénk lakni 2 napig, az egyikük fehér,a másik maori. Az egyik rendmániás, a másik rendetlen, szóval tűz és víz! (még asztrológiailag is) 20 éve élnek együtt, nagyon édesen civódtak! Ja, és mindketten nők, ez még egy fontos infó :)
A maori nő rengeteget mesélt, szinte ittam a szavait! És megmutatta a maori "jógát" is!
Az utolsó este beszélgettünk kettesben Karenával, és megkérdezte, hogy mi van a nagymamámmal...meséltem róla és Erdélyről, azt javasolta, menjek oda, mert ott fogom megtalálni azt, amit keresek...
Aztán egy olyan áldás-féleséget adott, amit egyébként csak családtagoknak szokott: megfogta a kezemet (az enyém volt felül) és egyből éreztem ahogy a forró energia áramlik a kezemtől a szívemig, majd szétárad a testembe, fantasztikus volt! Békesség, nyugalom és szeretet járt át... Gentle peace (maori nevét elfelejtettem sajnos, de magyarul: megnyugtató békesség) az, amit ő gyakorol, s tanította is korábban. Szívügye az, hogy a maori fiatalokat arra buzdítsa, hogy tanuljanak tovább, szerezzenek képesítést, hogy jobban boldoguljanak. (ilyen témákban még előadásokat is tartott)
Nagy áldás volt, hogy megismertettük őket is utunk során!

A természet csodái

Miután ott hagytuk a kedves családot, (a kislányokkal külön kelett fotózkodni jógás pózokban, nagyon rákaptak a dologra!) délnyugat felé vettük az irányt, először egy kis bányász faluban szálltunk meg, ami elég felejthető volt... De aztán gyönyörű tengerparton vezetett az út, egész a pancake rocks-ig, ami tényleg olyan volt, mintha rengeteg palacsintát egymásra raknál,s aztán felkínálnád a Tasman tengernek hogy egye meg a hatalmas hullámaival!!
Szerencsére itt is lett szállásunk, pici szoba, gyönyörű helyen. Életem legcsodásabb naplementéje volt ez, szinte képeslapra kívánkozott!! Aztán este a csillagok! Lehet hogy innen tényleg jobban látszanak? (valaki ezt állította) Vagy csak otthon nem néztem meg jobban? Egy androidos programmal meg is tudtuk határozni őket: Venusz (ezt azért otthon is felismertem), Jupiter, Orion, a Halak, Rák, Ikrek csillagképei tisztán kivehetőek voltak...
egy igazi planetáriumba csöppentünk!

Kertészkedünk, tehát vagyunk

Munkás napok után vagyunk, ugyanis WWOOF-oltunk egy családnál, ami annyit tesz, hogy szállásért cserébe besegítettünk a biodinamikus gazdálkodásukba. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit kell utaznom azért, hogy a földet túrjam! ;)
Igazából nagyon jó tapasztalat volt ez is: megtanultam ehető kovászos kenyeret sütni (otthon nem sikerült), etetjük a kacsákat, tyúkokat, s a gyerekeket is néha, mert szegénykéim sosem ettek még mást reggelire, csak gabonapelyhet... A tejberizst azóta is emlegetik!
Szerintem Ákost is, mert mindent megszerelt a ház körül, s belül :))

Végre magunkba szívtunk egy kis maori kultúrát

Az az igazság, hogy eddig még nem találkoztunk hagyományőrző maorikkal (csak szervezett drága programokkal, amikre nem fizettünk be), de most végre volt szerencsénk betekinteni ebbe a különös világba! Egy nagyon kedves, fiatalos nő (wellingtoni barátunk ismerőse, Donnának hívják) kinyitotta a kedvünkért egy igazi, s működő marae (közösségi ház) ajtaját! Odabent persze nem lehetett fotózni, de a kint készült képet mellékeljük: nem ér nevetni a szobron, Donna elmesélte, hogy híres maori vezér volt az illető, aki meglehetősen alacsony volt, viszont "nagyon jóban volt a nőkkel" :))

Bent pedig félhomály, gyönyörű faragott szobrok, mind-mind az ősök tiszteletére, s kézzel festett minták a mennyezeten, szőtt képek a falon, összetett, mély jelentésekkel, amiket Donna nem tudott kívülről, de egy prospektust adott, amiben mindent leírnak részletesen. Nekem egyik kedvencem a kék alapon rájákat ábrázoló motívum, ami gyakorta látható "élőben" Hongoeka vizeiben, apály esetén. Ez a motívum az emberek véget nem érő keresését is szimbolizálja a teljes megértés és az univerzum megismerése felé...
Donna elmesélte, hogy ha valaki meghal a közösségben, akkor 3 napig a marae-ban van mindenki, még ott is alszanak, és énekelnek az elhunyt személynek, s aztán felviszik a koporsót a közeli dombra, ami most is igen kaptatós volt, de régen még az út sem volt ilyen járható rajta! Odafent gyönyörű panoráma tárult elénk: olyan volt lenézni, mintha az egész óceán körülvett volna, s csak egy ugrás lenne beleugrani! Épp ezért választották ezt a gyönyörű helyet temetőül a helybéliek: hitük szerint innen, magasról a lélek könnyen el tud rugaszkodni a túlvilág békés tájaira.

A szelek fővárosa

Leutaztunk Wellingtonba, ahol egy kedves barátunk lakik, külvárosi nyugis környék, a kert végében az óceánnal... Két napig nem is igazán akartunk kimozdulni!
Nem akartam elhinni, hogy 12 nap kell az átálláshoz, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tényleg kell! Esténként még mindig hullámzott minden...
De aztán ez is elmúlt, még szerencse, hogy nem csak 2 hétre jöttünk.

Egy igazi galériában

Whanganui-ban, ami egy művészvárosnak számít itt, volt szerencsénk egy igazi galériában aludni!! Hatalmas műterem, amit szorgos munkával egész lakhatóvá varázsolt festő gazdája, s annak közepére egy kunyhót épített! életemben nem aludtam még ilyen különös helyen, pláne ennyi festmény közt... Még a vécécsésze is festve volt...
S még tárlatvezetést is kaptunk, Shane szívesen mesélt képei mélyebb értelmezéséről, lengyel barátnőjével szintén hamar találtunk közös témát, nagyon kedvesek voltak mindketten!

Hollywood

New Plymouth-ba érve teljesen elámultunk: tiszta hollywood-i feeling volt, csak kicsiben! Mondjuk itt NZ-on mindenütt gyönyörű villaszerű házak vannak, rendezett kerttel,ami meg Angliára hasonlít. Jó kis keverék! Az óceánparton hosszan a szörfösök mekkája volt, az utat is úgy hívják: Surf Highway. Ezt most kihagytuk, esett az eső...
Viszont este egy kis helyi társasággal az óceánparton tüzet raktunk, csodás volt az Óceán,a tűz, a csillagos égbolt együtt!