A szelek fővárosa

Leutaztunk Wellingtonba, ahol egy kedves barátunk lakik, külvárosi nyugis környék, a kert végében az óceánnal... Két napig nem is igazán akartunk kimozdulni!
Nem akartam elhinni, hogy 12 nap kell az átálláshoz, de a saját bőrömön tapasztaltam, hogy tényleg kell! Esténként még mindig hullámzott minden...
De aztán ez is elmúlt, még szerencse, hogy nem csak 2 hétre jöttünk.

Egy igazi galériában

Whanganui-ban, ami egy művészvárosnak számít itt, volt szerencsénk egy igazi galériában aludni!! Hatalmas műterem, amit szorgos munkával egész lakhatóvá varázsolt festő gazdája, s annak közepére egy kunyhót épített! életemben nem aludtam még ilyen különös helyen, pláne ennyi festmény közt... Még a vécécsésze is festve volt...
S még tárlatvezetést is kaptunk, Shane szívesen mesélt képei mélyebb értelmezéséről, lengyel barátnőjével szintén hamar találtunk közös témát, nagyon kedvesek voltak mindketten!

Hollywood

New Plymouth-ba érve teljesen elámultunk: tiszta hollywood-i feeling volt, csak kicsiben! Mondjuk itt NZ-on mindenütt gyönyörű villaszerű házak vannak, rendezett kerttel,ami meg Angliára hasonlít. Jó kis keverék! Az óceánparton hosszan a szörfösök mekkája volt, az utat is úgy hívják: Surf Highway. Ezt most kihagytuk, esett az eső...
Viszont este egy kis helyi társasággal az óceánparton tüzet raktunk, csodás volt az Óceán,a tűz, a csillagos égbolt együtt!

dzsungelben a "Kakák" között :)

Most jöttünk vissza a dzsungelből :) Egy olyan erdőben voltunk, ahol Tarzan simán ott lóghatott volna valamelyik fán, tele volt liánnal, sok-sok hatalmas páfrány, számtalan különleges és persze hatalmas fa! (egyébként valahogy ebben az országban minden nagyobb... de ezt még azért le kell teszteljem... :) a supermarketben biztos így van) Szóval a túraútvonal elején, ahol az ismertető tábla volt, gyanútlanul nézegettük a térképet, amikor élénk rikácsolás közepette egyszer csak 4-5 jókora papagáj (spéci itteni, úgyhogy nem is csodálkozhatunk a méretén, viszont a nevén igen: Kaka :))) landolt, épp a tábla tetején! Nagyon kíváncsiak voltak, mert aztán követtek is minket, az etető felé, ahol 2 kék színű különleges kakas nagyságú csodás madár eszegetett békésen...
Felmentünk a 15 méter magas kilátóra, ami persze kicsinek számított a legtöbb fához képest, tehát onnan nemcsak lefele, hanem még feljebb is nézelődhettünk, s egyszer csak 2 papagáj megjelent, és közvetlen mellettünk a kilátó korlátjára szállt le! Azt hittem először, hogy a kezemben lévő alma iránt érdeklődnek ilyen nagyon, de nem, nem kértek belőle, csak érdeklődve néztek minket, hihetetlen volt!!! :))

haladás

Annyi minden látnivaló van itt, hogy szinte csak kapkodjuk a fejünket, nemhogy még blogot is írjunk!! :)) a fotókkal is el vagyunk maradva, sokat csináltunk, hamarosan teszünk fel belőlük végre!
Most Kihikihi-n töltöttünk 2 napot, ez a környék is csodás, tegnapelőtt a közeli erdőbe mentünk sétálni, ahol a Gyűrűk Urában látott hatalmas fák fogadtak, kacskaringós, meseszerű gyökerekkel, Wandering Willi-nek hívják ezeket a fákat. Egyszer csak csodás parfümillat csapta meg az orromat, közelebb megyek az egyik fához, amin kék moha volt, s érzem, h ebből jön ez a fantasztikus illat!
Tegnap meg az óceánhoz mentünk, Kawhia-ba, ahol meleg források vannak a parton, s ha ásol magadnak egy gödröt, lesz egy klassz meleg medencéd! (merthogy az óceán iszonyat hideg, abban még a helybeliek sincsenek bent órákig...) Odaértünk, s egy nő épp elment, s odaadta az ő gödrét, nagyon szerencsések voltunk ezzel is! Fincsi meleg vízben lehettünk így, s a mellettünk lévő gödörben lévő családdal is összebarátkoztunk, ők Hamiltonban élnek, s 250 tehenük van, azt mondták, az itt nem sok, 300-nál kezdődnek az ilyen farmok :)

minden kezdet nehéz... :)

Az előző bejegyzésnél elhamarkodtam a dolgot: ez a fránya jet-lag nagyon alattomos!! Még mindig tart, délutánra erősödnek fel a tünetek: szédülés, fáradtság stb. nekem kábé még a magyar szavak se jutnak eszembe estére... aztán vízszintesben tovább folytatódik a móka: mintha hajón lennék, mozog az ágy!! :) na, most már nem jelentek ki semmit elhamarkodottan!
Olyan sok az új élmény, hogy úgy tűnik, mintha már kb. egy hete itt lennénk, pedig csak 4 napja! Gyönyörű helyekre mentünk Mártival, Tauranga, Rotorua, Mount Manganui... A Hamurana Springs-nél akkora fákat láttunk, hogy a tetejét nem is láttam rendesen! Redwood forest a neve, ez az egyik leggyorsabban növő fa, fantasztikus! Képeket is teszünk fel hamarosan. Most fogunk elindulni Mártiéktól, nyugatabbra, Kihikihi-re :)
(vicces nevek vannak itt: Pukaki, Te Puna, Katikati...)

kezdetek a világ másik felén

Az utazás azért tényleg jó fárasztó volt, tegnap délutánra már forgott a világ velem, kábé olyan volt, mintha egy hajón lettem volna... nem is tudtam, hogy a jet lag hasonlít a tengeribetegséghez! :)
de sokat segített, hogy kimentünk az óceánpartra, s a fincsi napsütésben megmártóztunk a jéghideg vízben, szuper hullámok voltak! Megpróbáltunk fent lenni estig, s nem lefeküdni napközben, ez be is jött, s már 9kor ágyban voltunk. Reggelre már nem éreztem magam egy hajón, csak a fejem fájt kicsit, remélem ennyi volt a jet lag!
Nemsoká indulunk felfedezni ezt a csodaszép környéket, dimbes-dombos a vidék, megyünk Taurangára!

Az utazás elkezdődött!

Január 11én elindultunk Szegedről,h valóra váltsuk régi vágyunk: Új-Zélandra utazzunk!
Szegeden Kata-Anyuja zsebkendőt lobogtatott a vonat után, Pesten Ákos-Anyuja még a reptérre is kijött hajnalban! Frankfurtig olyan rövid volt az út,h szinte észre sem vettük,s már ott is voltunk, viszont 5 órát kellett várnunk...
Huuu, Osakáig már húzósabb volt a repülőn,11 óra evés-aludni próbálás és filmnézés következett!
A Lufthansa mindenre gondolt: 18 film,30 rádió csatorna s még számtalan zene és szórakozási lehetőség közül válogathattunk!
Illetve van, akinek le kellett mondania minderről:Ákos monitorja elromlott,de őt ez cseppet sem zavarta... Neki az alvás-evés program elég volt.
Érdekes volt a hatalmas emeletes repülő hátulsó részén szinte egyedüli nem-japánnak lenni...
S itt, Osakában, ahol végre elkezdtem ezt a blogot írni, szinte megbámulnak minket,fehéreket...
Még másfél óra,s letesztelhetjük a nz-i légi társaság vega kajáját is! A német szupi volt!!
Ákos a laptopot bűvöli elmélyülten,s persze lótuszülésben.